2010. július 30.

Tegnap meglátogattam egy régi ismerős családot (annak aki ismeri: Favaro-ékat a boltjukban.). Elektronikai javító műhelyük van. Nem gazdagok, de nem élnek rosszul. Közép réteg. Komolyan gondolkodnak, hogy elköltöznek az országból és máshol próbálnak szerencsét. Elég lehangoló dolgokat meséltek.

Mostanában az állam sok mindent államosít. USA kézben lévő olajkutakat, nem a központi árképzést követő áruházláncokat, bankokat is és még ki tudja mit. Az áruellátásról már írtam, hogy kitört egy botrány. Ott egy magáncég tartott vissza árút, hogy drágábban adhassa el az állami áruházaknak. A tulajok már külföldre menekültek. A bankokkal kapcsolatban viszont most azt hallottam, hogy ha ott volt a pénzed, akkor az államosítás után csak egy bizonyos összegig garantálja az állam, hogy megkapod a pénzedet. Az afölötti részt elvesztetted. De erre a kisebb összegre is bizonytalan ideig várni kell. A már államosított bank meg nagy veszteséggel működik.

Általában minden hivatalban direkt packáznak veled, és teljesen visszaélnek a helyzetükkel. A mi példánk, hogy a lakásra, amit venni készülünk, azért kell még mindig várni, mert 30 éve, amikor épült, a építő állami cég hibázott az adminisztrációnál és az alapító okiratban nagyobbnak szerepel a lakás, mint valójában. (Ez még a szocialista idők előtt volt. Azóta ez a cég egy nagy állami mamut lett.) Most pedig majdnem három hónapba telt, hogy kijavítsák a hibát, ami még ki is fizettetek az eladóval. Azért volt ilyen „gyors”, mert az eladónak egy régi osztálytársa ott dolgozik a hivatalban és rajta keresztül meg tudta sürgetni a dolgot. Enélkül, mondják, akár egy évig is eltarthatott volna. Márpedig akkor az összes szerződés lejár, és kezdhettük volna elölről az egész procedúrát, ami amúgy is nagyon hosszadalmas. Így most, ha minden jól meg két hónap múlva átfut a hivatalokon a dolog és költözhetünk.

De hogy legyen egy jó példa is... A város közepén (Bellas Artes megállónál, Háttérben a Caracas Hilton hotel, amit részben állámosítottak, és most már Alba hotelnek hívják) működik egy szövetkezet, ami zöldségeket termel, és ott helyben árulja.

Egy másik példa, amit Favaróék meséltek, hogy egy ismerősnek földje van Barinas államban. Nemrég vette, és még mindig fizeti a banki kölcsönt. Mostanában lenne az aratás, és le is költözött erre az időre. A helyi „tanács” (consejo comunal) viszont szemet vetett rá, és most, gondolom a nem használt földeket kisajátítani engedő jogalappal, legálisan elvették tőle. Most se föld, se pénz. Mellékes infó, hogy a helyi szövetkezet (aki kezelésbe vette a területet), még csak be sem tudott takarítani, mert ráengedtek állatokat a vetésre, és azok mindet letaposták.

Szóval van egy olyan érzése az embernek, hogy azelőtt az oligarchia vette semmibe és „sanyargatta” a nemtörődömségével a nagyszámú szegény réteget, és az állam az előbbiekhez tartozott, most egy a szegényeket támogató, állam van, de a rendszerben még egy jó adag bosszúvágy lakozik (a korrupció mellet természetesen). Így most a ló túloldalára esett a dolog, és jelen pillanatban nemcsak gazdagnak, de egyszerű középrétegnek sem jó lenni Venezuelában. A történetek alapján. Szerencsére a mi tapasztalataink még nem olyan rosszak.

Las Torres

Címkék: venezuela caracas las torres

2010.06.29. 17:30

2010. június 27.

A környék, ahol lakunk Pro Patria (A Hazáért) városrészben, Las Torres (A Tornyok) környéken van. Miért hívják ezt a környéket így? Azért, mert ezen a hegygerincen megy föl egy magasfeszültségű vezeték a hegyek közé. A házak a vezeték tartó acélszerkezetű tornyok köré épültek. Ezek miatt az oszlopok miatt nevezik a környéket Las Torres-nek. Itt tettenérhető a földrajzinév-adás kortárs példája. 100 év múlva, amikor már sehol nem lesznek itt ezek a tornyok, már senki nem fogja tudni, hogy miért lett a környéknek ez a neve.

De tulajdonképpen az ország nevét is hasonló módon adták. Amikor a spanyolok a Maracaibo-i öbölhöz értek, és ott indián településeket találtak a cölöpökön vízre épülve, azt mondták: "Ez olyan mint egy kis Velence". Így lett: Venezuela. hmmm...

Dengue

Címkék: szúnyog caracas dengue

2010.06.27. 20:27

2010. június 20.

Tegnap átestem az első betegségemen. Úgy tűnik egy enyhe dengue-kór volt. Normál esetben lázzal, hányással, hasmenéssel járó, influenza-szerű dolog, ami napokig tud tartani és elég veszélyes, mert ki tud száradni az ember. Én csak influenzásnak éreztem magam, hányingerem volt és egy kis hasmenésem. És csak egy napig tartott a dolog.

Most van az esős évszak és emiatt rengeteg a szúnyog. Maláriát itt a városban nem, de Dengue-t terjesztenek. (Erre is láttam kampányt, hogy ne hagyj álló vizeket a házad környékén, mert ott teremnek a szúnyogok.) Ezért aztán fölszereltünk egy szúnyoghálót az ágyunk fölé.

Sur de la frontera

Címkék: mozi oliver stone caracas

2010.06.27. 20:24

2010. június 19.

Az előzőhöz hasonló program keretében moziban voltunk ma. A jegy kb 75Ft került (és voltunk 5-en az egész teremben :( ). Sur de la Fronterá-t (Oliver Stone filmje a Dél-Amerikában zajlódó társadalmi változásokról). Jobb lesz megvenni majd DVD-n (itt minden filmet meg lehet venni kalózmásolatban nagyon olcsón), és megint megnézni, mert nem nagyon értettem a nyelv miatt. De vicces volt látni Chávezt, amint haverkodik Stone-nal. :)

Emberrablás

Címkék: emberrablás caracas

2010.06.27. 20:15

2010. június 16.

Napjaim nagy része Elluz gimnáziumában telik. Hogy nincs dolgom elmegyek vele a munkahelyére és segítek ezt-azt. Ma hallottam, hogy egy gyereket elraboltak. Az apja valami kamionsofőr, és az elrablók arra számítanak, hogy hogy jó pénzt el tudnak kérni érte. Ez nem valószínű, de ez az eset meg még más esetek is, hogy a gimi tanulói között is vannak, akik kapcsolatban vannak bűnözőkkel.

Foci

Címkék: foci baseball caracas

2010.06.27. 20:14

2010. június 14.

Teljes focivb-lázban ég az ország. Ez azért nagyon-nagyon meglepő, mert Venezuela (már USA befolyás hatására) Baseball ország volt. Az eddigi ittlétei során focinak a nyomát sem igen láttam. Most viszont: buhonero-k (utcai árusok) vb-résztvevő országok zászlajait árulják, a pékségekben (ami itt kis bárokként is szolgál) focit néznek az emberek a tv-ben, plakátok, reklámok focistákkal, a gimiben meg a grundokon fociznak a gyerekek és nem baseball-oznak. Elluz egyik kolléganője lelkesen kérdezte, hogy melyik csapat a kedvencem, mert az övé Németország. Alig mertem bevallani, hogy még csak azt sem tudom, hogy kik mikor játszanak. De az elég természetes, hogy leginkább Brazília az emberek kedvence. Most kérdeztem Elluz-t erről, és azt mondja, hogy azért ez az egész nem olyan meglepő. Régen is imádták az emberek a focit itt, bár nem annyira mint a baseball-t. Csak 2/3 annyira...

Az érkezés

Címkék: érkezés nyomornegyed caracas

2010.06.27. 19:37

2010. június 12.

Tegnap megérkeztem az új hazába.

(Ez valójában nem tegnap történt, de csak most vagyok képes blogot készíteni, így vissza lesznek dátumozva most egy ideig a bejegyzések. Az internetkapcsolatunk csapnivaló.) 

 kecsegtető kezdet

Pro Patria-ban lakunk, ami egy barrio („nyomornegyed”). Ami nem igazán jó megnevezés, mert itt van villany, víz, csatorna; a házak betonból, téglából vannak; az utca le van betonozva. Csak a házak vannak középkori városka módjára, teljesen tervezetlenül egymásra építve. Szűk sikátorok, keskeny utcák és semmi kényelmi plusz, mint kert, vagy tér.

Ami elsőre föltűnik a városban általában, hogy alig látok rendőröket, amiket pedig azelőtt sokat láttam. Meg hogy még a feketepiaci árakon számolva is drága a város. Egy kicsit olcsóbb mint Budapest átlagban. Persze sok dolognak eléggé más az ára. A metrójegy például (amivel 10x utazhatsz), még mindig pontosan ugyanannyiba kerül mint 3 évvel ezelőtt. Így egy út 13Ft-ra jön ki, mai átváltással számolva. Egy busz (camioneta) út meg 50Ft-ra. 

Mindenhol a víz- és villanyspórolásra buzdító kampányt látom. És még mindig tart a metróban a jó közlekedésre szoktatni akaró kampány, de a valóságban szinte semmilyen eredménye ennek nincs. Viszont az erőforrásokkal jobban gazdálkodnak. Elluz elmagyarázta ennek a lényegét. Ahogy a városi terjeszkedés nyomán milliónyian költöztek be Caracasba, és a nyomornegyedek kialakultak, legtöbb esetben lopták a villanyt és a vizet a szolgáltatótól, aki szemet hunyt fölötte, mert különben ezeknek az embereknek semmilyen komfortjuk nem lett volna. Az emberek viszont mivel ingyen volt a villany és a víz, és környezettudatosságról még álmukban sem hallottak, nyakra-főre pazarolták ezeket a szolgáltatásokat. Volt ahol egy átalányt fizettetek velük, de hát ez sem segít a túlhasználaton. Az ez elleni harcnak a része az a kampány, amit mindenhol látok. (Általában környezettudatosságot is oktatnak.) A harc további részei, hogy a hét több napján szünetel a szolgáltatás. Az év első felében konkrétan kikapcsolták az áramot többször fél napra a héten. Ez most már nincs szerencsére, már csak azért sem, mert ahol mi most lakunk, ott van villanyóra, így az emberek jobban spórolnak. Viszont a városban mindenhol tetten lehet érni a „villany-racionalizálás” nyomait. A plázákban lekapcsolják a kirakat világítást, a mozikban a légkondit, az épületeken a díszkivilágítást, a metróban a mozgólépcsőket, stb... Víz pedig, itt ahol lakunk is csak kb az idő felében van. A többi időben a mindenféle tartályokban elraktározott vizet használjuk. Zuhanyozni még szeretek is így. Egy vödör vizet locsolok magamra hidegen. Nagyon jó. :) Mosogatni viszont elég macera úgy, hogy egyik kezemmel locsolgatni kell az edényekre a vizet. Bár Elluz azt mondta, hogy amikor ő kicsi volt, volt hogy hetekig nem volt víz. Ahhoz képest ez már luxus.

 

 

a villanyóránk

 

A villannyal való spórolás egy másik lépcsője az volt, hogy átszoktatták az embereket kompakt fénycsövek használatára a villanykörte helyett. Ha már egész nap égetik, akkor legalább fogyasszon kevesebbet. Persze ez csak úgy ment, hogy a fénycsöveket ingyen adták mindenkinek. Így most az van, hogy este, a karácsonyfaként világító domboldalak, ahol a barriók vannak, ma fehéren ragyognak (a fénycső fénye hidegebb), és nem sárgán (a villanykörtéé meg sárgább), mint régen. 

Első élményem egyike, hogy elmentünk ma bevásárolni egy Mercalito-ba. A Mercal egy szociális bolt-hálózat, ami már 3 éve is volt. Alap élelmi és háztartási szereket árul dotált áron. (Most mellesleg kipattant egy elég szövevényes áruvisszatartós ügy, hogy az árakat följebb tornázzák. Még nem értem teljesen, de majd követem.) Szóval elég gyakori az áruhiány, de legalább belföldi a cucc, és kevésbé GMO. (Ugyanis általában, sajnos a Monsanto keze ide sokkal jobban elér) Ami most új az, hogy megjelentek a Mercalito-nak nevezett zöldség-gyümölcs lerakatok a Mercal-okhoz közel. (a Mercalokban csak szárazárú van.) A Mercalito csak hét végén van nyitva. Teherautóval hozzák föl direktben vidékről a zöldséget-gyümölcsöt helyi termelőktől és egy egységes 5,5 BsF/kg áron adják. Van egy hatalmas mérőkosár, belerakod az összes cuccot, amit veszel, és az ember leméri. Mindegy, hogy banán-e vagy saláta. :) Sajnos a nejlonzacskókat még mindig nyakló nélkül használják.

 

(Bocs a blog külleme miatt, de nem találtam jobb skint. Ha tudod hogyan kell szerkeszteni skint itt a blog.hu-n, akkor segíts! köszi :)

 

 

süti beállítások módosítása