2010. július 11.
Az elmúlt hetekben folytatódott a betegeskedésem. Egy fura vírus ütött belém, mert középfül és arcüreg-gyulladásom is lett tőle. Ilyenek otthon nem szoktak velem történni. Még orvodhoz id kellett menni, úgyhogy most antibiotikum-kúrán vagyok. Azt mondja az egyik barát, hogy most élem a bibliai 7 csapást. A számítógéppel és a többi kellemetlenséggel együtt, remélem kezdem kimeríteni.
De közben az egyik hét végén azért voltunk egy kosztümös történelmi bemutatón.
Itt kezdtük, a városházán.
Ez Caracas szimbóluma, a pajzsot tartó (törpe-) oroszlán :)
Ez Simón Bolívar szülőháza. Ma a felhőkarcolók között.
Itt egy szúrósszemű Francisco de Miranda készül aláírni az ország függetlenségi nyilatkozatát a barátaival.
És megteszik. (állóképet formálnak, csak ezt a minimális mozdulatot teszik egy ütemre)
A gyászoló Doña Helena mesél...
A caracasi elit néhány hölgye mesélik egymásnak, hogy mikor utaznak végre a kultúrába, Madridba. Őket kíséri egy lakáj, és két idétlen túrista.
Hogy PC legyen, a két túrista a csellengő, és amúgy énekben a nyomorúságukat előadó rabszolgákkal és cselédekkel is lefotózza magát.
A nemes hölgy egy bezárt cipőbolt előtti árnyékba menekült.
A régi város főtere, a mai Bolivár tér.
És zárásképp, meglepetésünkre az egyik sarok mögül maga Bolivár ugrik elénk, és tart aktuális hazafias beszédet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.