2010. július 8.

A cím egy kicsit túloz, de tényleg nem a legszerencsésebb ez a hét. Az előző hét végén vipassana gyerektáborba mentünk. Két nap volt és nagyon jó kimozdulni a fővárosból. Igazából az előző héten kezdett kicsit rámtörni a kultúrsokk, ami várható volt. Most nem arról van szó, hogy nem értem mi történik körülöttem, hanem hogy nem tudok szabadon cselekedni, intézni a dolgokat, mint ahogy megszoktam otthon. Emögött a nyelv (rájöttem, hogy most már csak a műveletlen emberek beszédét nem értem, és ők azok akik az enyémet sem értik igazán), időleges pénzhiány (nem jó most az euro árfolyama), telefon hiány (és az internet is szörnyen működik) és biztonsági okok állnak (azt mondják nem jó egyedül közlekednem a barrioban). Ez a két nap helyrebillentett. Jót meditáltunk végre, és rájöttem (amit tulajdonképpen eddig is tudtam), hogy nem szabad egy nagy falatnak tekinteni ezt az itten álet-berendezkedést, hanem mindig csak a következő kis feladatra kéne koncentrálni, és akkor szép lassan "elfogy" a feladat.

Hétfőn aztán elmentünk strandra. Jött velünk Békeffy Robi, aki itt van 3 hónapra a PROUT intézetben, látogatóban tulajdonképpen, körülnézni, hogy milyen is ez az ország. Nagyon tetszett neki a tenger. Még a Caracashoz, reptérhez közeli strandon is látott szép halakat és még murénát is a búvárszemüvegével. Én viszont, hiába használtam a 20-as napkrémemet, rettentően leégtem. Még most is fáj. Gondolom, hogy párszor le is fogok hámlani. Így volt ez a legelső strand-látogatásomkor is. :) Úgy tűnik nem tanulok. Elluz meg mégbarnább lett.

A következő "tragédia", hogy Elluz unokaöccsétől (1 éves, Yhammil David) elkaptam egy jó kis náthás gebaszt. És elég erősen kijött rajtam. Szerintem az ismeretlen vírussal még nem tudok mit kezdeni.

Viszont tegnap előtt történt egy tényleg súlyosabb gond. Elluz anyukája a ház előtti lépcsőt locsolta föl slaggal. Aztán letette a végét, és lement elzárni. A cső ezt a pár másodperces időd használta ki arra, hogy szétrepedjen, és a víz 4-es távot legyőzve, egészen pontos célzással, szökőkútként bejöjjön a bejárati ajtó nyitott felső részén, és eláztasson mindent a könyhaasztalon. Az asztalon volt többek között bekapcsolt állapotban a laptopom, ami erre azonnal kiégett. Azaz, azt  mondják van még esély, és pár nap szárogatás után próbáljam meg újra, de én nem fűzök hozzá sok reményt. Egyszer már ez a szegény gép hasonló módon tönkrement itt Caracasban. Akkor még nem volt az enyém. Az ablakon bejövő eső égette ki. Akkor az USÁ-ba kellett küldeni garanciális javításra, és az egész alaplapot ki kellett cserélni. Most már persze nincs rajta garancia. Abban rménykedem csak, hogy a vinyóról le tudom majd szedni az adatokat valahogy. A tanulság az, hogy legyünk szerényebbek, és egy háztartásban egy számítógép elég (Elluz laptopja). Ami titeket - barátiamat - érint az ügyből, hogy sok fénykép ás sztori (például képek a mercalitóról) várt már a gépemen, hogy felrakjam a blogra. Azokat most nem tudom felrakni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.