Hétfő...

Címkék: beteg láz COVID19

2020.10.08. 11:46

Nani belázasodott és így nem ment iskolába. Az egy hónapja várt időpontunk volt 11-kor, hogy bejelenthessük a lakcímünket, és 11:30-ra pedig megérkeztek a dobozok a cuccainkkal, amiket a szállító hozott Magyarországról. Utána még gyorsan ki kellett váltani az itteni TAJ kártyát, hogy Nanit ellássák. Kellett vennem itteni SIM kártyát, hogy aztán a gyerekorvos fel is tudjon minket hívni. Ez egy régóta húzódó feladat. Elrendeltek egy COVID tesztet is neki, ami szerencésre negatív lett. Szóval ez csak egy "sima" influenza. A tesztet szerda reggel csinálták. Nekünk kellett elmenni egy helyre, ahol csak gyerekeket tesztelnek. Nem kellett sorbaállni, de folyamatosan jöttek a gyerekek. Ingyen volt az egész.

IMG 20200914 132107Ez csak egy illusztráció

Berendezkedés

Címkék: Spanyolország Castellón

2020.09.17. 19:42

Mi fizikailag nagyjából már elrendezkedtünk.

A város nagyon szép és kellemes. Sok gluténmentes kaja van olcsón. Közel van a tengerpart. Már voltunk párszor. Homokos is van, sziklás is van. Most várjuk Nani búvárszemüvegét a csomaggal. Hegyek is vannak közel. Ott még nem voltunk. Majd akkor ha strandra már nem lehet menni.

IMG 20200824 210043

IMG 20200906 144040

IMG 20200906 132136

PANO 20200819 165757

IMG 20200906 163652

Még várjuk a futár kihozza azokat a dolgokat, amik nem fértek bele az autóba költözéskor. Sajnos sokkal kevesebb dolog fért be, mint gondoltuk. De ennek is meg van az előnye, kevesebb dolgot kell most még rendezgetnünk a lakásban. Nem is rossz. Persze sok dolog meg hiányzik, konyhai cuccok, téli ruhák Naninak játékok. De majd október közepén jön.

IMG 20200826 091153Kilátás az egyik ablakból

A lakás maga marha jó. A városközponttól pár percre van. Nagy, 120nm, van négy hálószobája. Mosókonyha-terasz, vendég wc és még garázs is. Amit még nem tudunk használni, mert amióta ideköltöztünk, azóta javítják a kocsi liftet. Az ára jobb mint Budapesten! :) Északiai az ablakok, ami jó, mert nem olyan meleg, de tartok tőle hogy télen hideg lesz. Hőszigetelés és fűtés nincs. És hát ha kint mondjuk 5 fok van, akkor bent sem lesz melegebb 15-nél. Legfeljebb majd minden nap sütünk valamit a sütőben. :)

ég egy apróság, hogy mivel itt már sok ideje különböző diákok éltek, ezért a a tányérok és poharak egy kiállítás darabjainak látszanak. Nincs két egyforma.

 

 

 

Ez egy régi blogom, amit még Venezuelában kezdtem írni, de most aktiváltam, mert 6 Magyarországon élés után újból külföldre költöztünk, de most "csak" Spanyolországba. Nem "csak", mert egy szuper hely. ;)

Szóval egy hete megérkeztünk Castellón de la Plana-ba.

img_20200304_185132.jpg

Nem vakáción vagyunk, az már biztos. Sok az intéznivaló, meg tök kényelmetlenek még a körülmények. De jó, hogy találtunk máris lakást. Az iskola miatt sürget az idő.

Voltunk már kétszer is a strandon. Szuper a strand. Meleg a víz. Jó kis hullámok vannak. Nincs nagyon kiépítve. Sokan vannak de eloszlanak, mert olyan nagy a strand.

pano_20200819_165757.jpg

img_20200819_175413.jpg

Egész más érzés most itt lenni, mint amikor csak vakációra jön az ember. Most azért van sok aggódnivalónk. Meg egyfajta sürgető érzés, hogy be kell illeszkedni. Persze ez még jócskán odébb lesz.

Voltam ma reggel a bevándorlási hivatalban. Ott meg hosszú sor, türelmetlen ügyintéző fogadott. Sok bürokrácia vár még ránk.

Megjelent a Fent és Lent blogon a venezuelai választások előtti elemzésem.

2011. június 24.

Már 7 napja tart a Rodeo II. nevű börtönben a fegyveres összecsapás. Nem lehet tudni, hogy már hány ember halt meg, de azt lehet tudni, hogy a börtön népességégől, ami kb 3000 ember már kimenekítettek kb 2500-at.

Történt az, hogy (azt hiszem az új) igazgató demilitarizálni akarta a börtönt, de nem számolt azzal, hogy a maffiák annyira erősen jelen vannak a falakon belül, hogy fegyveres ellenállásba fog ütközni. A börtönben "Pran"-nak nevezett nehzéfiúk uralkodnak. Milliomosok, ők döntenek élet és halál fölött. Még a katonaság (aki a börtönt őrzi) sem léphetett be a börtön bizonyos részeire az engedélyük nélkül. Minden épületnek volt egy Pran-ja. Mostanra kettő maradt életben. Az ellenállás erejéről annyit kell elmondani, hogy amikor egy páncélozott csapatszállítóval bementek, az ellenállók kilőtték páncéltörő rakétával!!! Azt tudni kell, hogy az ország összes börtönének a kapacitása 15 000 fő, és jelenleg 49 000 a börtönök létszáma!

Nem egészen világos, de úgy tűnik a Pranok egymás ellen is háborúskodnak, és a harc átterjedt a börtönön kívülre is. A börtönhöz közel található Petare, a város legnagyobb barrio-ja (nyomornegyede), ahol szintén lövöldözéseket jelentettek.

Kadhafi és Venezuela

2011.03.22. 22:20

2011. március 22.

Chávez Venezuela Kadhafi mellett van ebben a konfliktusban. Hétfőn kb 100 ember tüntetett a francia követség előtt, kicsit Venezuela sorsát látva a Líbiában folyó harcban. "Az USA katonailag segít be olyan államok vezetőinek a lecserélésébe, akik neki nem tetszenek, és ahol olaj van." - mondják.

Szerencsére Venezuelában ez (még?) nem aktuális, mert itt még azért a nép többsége az elnök oldalán áll, és nem ellene, mint Kadhafi esetében. Lehet, hogy ha Chávez már annyi ideje lesz a hatalomban mint Kadhafi, akkor már más lesz a helyzet. És még egy különbség: az USÁ-nak alapvetően nem volt baja Kadhafival, hiszen egy diktátor mindig jobban befolyásolható egy szegény országban, mint egy demokratikus káosz. Míg Chávezt biztos tényleg szívesen kiiktatnák.

 

2011. március 4.

Előző hét végén lementünk a strandra, ami itt a várostól egy órányira van kocsival. Nekünk persze nincs kocsink, így busszal mentünk. Venezuelában nem egy egységes buszhálózat van, hanem rengeteg kis buszos szövetség vagy szövetkezet, amiknek van egy központi koordinációja, ami megszabja mennyi lehet a jegyár, milyen napszakban hány busznak kell közlekednie egy vonalon, stb... A jegyárat itt felszálláskor vagy leszálláskor (ez változó) közvetlenül a sofőrnek fizeted. Nincs jegy.

Ezen a vonalon, különösen a hét végén rengeteg ember közlekedik. Mindenki megy a strandra. Újságban hívták fel nemrég az emberek figyelmét, hogy ezen a vonalon sok a "kalóz", vagyis olyan sofőr, aki többet kér, és mivel az emberek nem tudják mennyi lenne amúgy, észre sem veszik akár. (A városon belüli vonalak egységesen 2 bolivár, azt tudja mindenki, de a városon kívüli változó.) A legnagyobb meglepetésünkre az új, központi rendőrség (Policia Bolivariana Nacional) emberei járkáltak a buszok között. Felszállt az egyik a buszra, ahol már ültünk, kérdezte, hogy mennyit kér a sofőr az útért. Mi nem tudtuk, mert még nem mondták (a busz addig vár, amig meg nem telik). A rendőr mondta, hogy 10 bólót kell hogy kérjen, és hogy ne aggódjunk, ők ellenőrizni fogják. Ugyanis egy gyerek mondta, hogy 15 fognak kérni, ő úgy tudja. Amikor mejött a sofőr, a rendőr elkérte a jogsit, forgalmit, engedélyt, és mondta, hogy még indulás előtt el kell kérnie a pénzt, amig ők (a rendőrök ott vannak)!!! A sofőrnek elég savanyú képe volt. Ez itt nagyon meglepő, hogy a rendőr engem, a polgárt véd! Jól indult a nap.

Visszafelé meg volt a böjtje a dolognak. A parton nincs rendőr. A buszosok szemrebbenés nélkül 20 bolivárt kértek ugyanazért az útért. Az extraprofitnak meg kell lennie. 15-öt kérnek ha nincs rendőr, oda vissza. Így oda csak 10 kérhettek, a különbözetet visszafelé kell "megkeresni". 20 bolivár = 500Ft kb. És ezt az árat úgy kell figyelembe venni, hogy a benzin szinte ingyen van.
 

Proletár Tőkefelhalomzás I.

2011.02.25. 18:19

2011. február 25.

Az első részben Elluz iskolájáról lesz szó.

1 éve fejezték be az intézmény felújítását. (Van benne ovi, általános iskola és gimnázium. Állami intézmény.) A sztori kiábrándító. Kb két évig csinálták, de még most sincs készen teljesen. Közben a tanárok és a diákok másik iskolák épületében kaptak helyet. A frissen felújított épületen már most majdnem minden sarkon súlyos beázás nyomokat látni. A kivitelező cég többször, de még a tervezőcég is változott ezalatt az idő alatt. Az iskola nagyon jól felszerelt volt azelőtt. Kísérleti intézményként volt benne fotólabor, rajz és szobrász műhely kerámia égető kazánnal, asztalos műhely, konyha-"műhely" és még nem tudom hány tanterem különleges felszereléssel. Ezek a felújítás során mind eltűntek. Az egyetlen kivétel a számítástechnika terem, ahol zsírúj számítógépek, szerver, projektor, légkondi voltak. (Ezeket egy évvel azelőtt adományozta az iskolának a kormány. Személyesen Chávez adta át. A számítástechnika tanárnőknek volt a kezdeményezése, és az egész szervezőmunkát ők csinálták, ami az ország bürokratikus őrülete miatt szintén vagy két évet vett igénybe.) A számítógépeket az iskola igazgatónője intézte, hogy elvigyék a felújítás idejére egy másik helyre, de azt senki nem tudta, hogy hova. Miután befejeződött a felújítás visszahoztak bizonyos gépeket, de egyáltalán nem azokat, amiket anno elvittek. Régiek, és nincs velük semmi a fentebb felsorolt extrák küzöl. Az újonnan visszahozott gépeknek leltári száma sincs, ami pedig a régieknek volt. Maguk a számtechntanárok csinálták, hiszen az ő felelősségük gépek. Az igazgatónő nem akar tudni a dologról.

Egy hónappal ezelőtt érdekes dolog történt. Egy reggel a számítástechnika termet üresen találták. Betörésnek semmi nyoma. Kulcscsal mentek be az összes ajtón és utána be is zárták őket. Az igazgatónő nem hagyta, hogy a számítástechnika tanárok beszéljenek a kijövő rendőrökkel. Majd Ő elintéz mindent. Más tanárok szerint a többi teremből, tanáriból is rendszeresen tűnnek el értékesebb dolgok, de betörésnek soha nincs nyoma. Most a számítástechnikát papíron tanítják a tanulóknak.

Tegnap új remény csillant föl az ügyben. Az egyik végzős gimis bevitt egy pisztolyt a suliba elkérkedni vele a haverok előtt. Miközben "játszottak" a fegyverrel az kétszer (!) is elsült, és két tanulót megsebesített. Rendőrök vitték el azt, aki a pisztolyt behozta, aki folyamatosan sírt a történtek miatt. Ma egy össztanári meetinget tartanak az iskolában, és Elluz szerint leszedik a keresztvizet az igazgatónőről.

Az igazgatónő 5 éve van itt. Nem is lehetne igazgató (ezért csak címzetes), de a minisztériumban lévő "jó kapcsolatai" révén kinevezték ide. Az előző vezetés alatt soha nem történtek lopások. Valamint a közbiztonság is jobb volt az intézmény falain belül. Itt az teljesen hétköznapi, hogy még gyerekek is fegyvert visznek be. A maffiák benn vannak az iskola falain belül. Gyerekeket rabolnak el az osztálytársak közreműködésével, és az is gyakori, hogy tanárokat fenyegetnek meg a diákok maguk. Az előző igazgató egyszerűen behívta a nemzeti gárdát, és az iskolában úgy folyt a tanítás, hogy közben minden terem ajtajában egy katona strázsált! Így viszont semmilyen gond nem volt a fegyelemmel. A diákok mint a kisangyalok tették azt, amit a tanár mondott nekik. :) A belépésnél meg motozás volt. Az új igazgatónő alatt ez mind megszűnt, és most már több tanár is táppénzen van, mert sokszor félnek bemenni tanítani. Az igazgatónő ellen persze semmilyen bejelntés nem használt a felsőbb kapcsolatai miatt. Úgyhogy lehet, hogy általános sztrájk lesz a vége.

Folyt. köv.

BÚÉK 2011

2011.01.18. 22:59

Az utolsó bejegyzésem óta (hogy találtam munkát) nem írtam semmit. Szégyen és gyalázat. Ez annak köszönhető, hogy a munka és az utazás minden időmet elveszi. De most itt egy kárpótló karácsonyi fényképkollázs. A másik blogon található:

http://cambur.blog.hu/2011/01/18/buek_54274

Munka

2010.11.14. 14:21

2010. November 14.

Az elmúlt héten munkában voltam. Azaz végre van munkahelyem. Pár hete, a magyar őszi vásáron bemutattak egy félig magyar építésznek, Kunckel  Bélának hívják, és kb 40 éves lehet. A cég pedig családi vállalkozás. Az apja kezdte még évtizedekkel ezelőtt. Az apja Ditrich, német. Elég nagy cég, 10-20-an dolgoznak időszaktól függően, és rengeteg melójuk van, és sok nemzetközi. Azaz terveznek Magyarországra is, meg németországba, meg még mit tudom én hova. Igazából nem csak építészek, hanem várostervezők is. Én most próbaidőn vagyok, és a projekt, amire beraktak mindjárt egy utca felújítás itt Caracasban. Én vagyok aki számítógépen modellezem az egészet 2D-ben és 3D-ben is, és látványterveket csinálok róla.

Szerencsém van ezzel a hellyel abból a szempontból, hogy a kisfőnök, Béla jól beszél magyarul, és így könnyebben fogom megtanulni a szakkifejezéseket spanyolul. A másik, meg hogy már fel voltam készülve, és gyakorolgattam is az AutoCAD nevű tervezőprogramot, mert az az amit itt mindenki használ. Az ArchiCAD, amit otthon az építészek általában használnak (mert magyar fejlesztésű, és nagyon jó), az itt ismeretlen. Ámde ez az iroda éppen ki akarta próbálni az ArchiCAD-et, viszont senki nem ért hozzá. Úgyhogy most én azzal vagyok megbízva, hogy ezt a projektet ArchiCAD-del csináljam, amihez jól értek, próbaképp, hogy viselkedik a program. Szóval ennyiből is könnyebb most a helyzetem. A sötét oldala a dolognak, hogy az iroda nagyon messze van a lakásunktól. 2 óra utazás oda, és 2 óra vissza. Szóval gyakorlatilag nem sok időm marad munka mellett. De mindegy, végülis tetszik, hogy várostervezéssel foglalkozom, mert ez mindeig is érdekelet de eddig még nem csináltam, és már eléggé vágytam rá, hogy pénzkereső elfoglaltságom legyen. :)

Atomot Venezuelának!

Címkék: atom oroszország venezuela

2010.10.15. 16:20

2010. október 15.

Chávez külföldön van. A gonosz tengelyét látogatja éppen, Orsozország, Beloruszia, Ukrajna, Irán, Szíria (és egy kakukktojás) Portugália. Az aggasztó az egészben az, hogy most írták alá a szándéknyilatkozatot Medvegyevvel, hogy az oroszok atomerőművet fognak építeni Venezuelában. Mit fog ehhez szólni a "Birodalom"? :$

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2010. október 15.

Nem gondoltam volna, de Isaura nem csak Magyarországon, hanem mint a felirat mutatja egész Dél-Amerikában a legnépszerűbbek közé tartozott. Most a brazilok újraforgatták, és esténként újra izgulhatjuk Isaura történetét itt Venezuelában legalábbis. "Szerelem, kaland, társadalmi küzdelem." "Egy fehér rabszolga története, aki szembeszáll a sorsával." Hirdeti a plakát.

Előző szombaton néhány utcagyerek megfürdette Elluzt az Altamira szökőkútjában. Kicsit maga kereste a bajt, mert odamente lábatmosni, ahol azok (a tilosban) fürdőztek. Azok meg azt hitték, hogy a néni játszani jött velük, és berántották. Én már csak későn értem oda, hogy egy fotót készíthessek. :) Ezek után jól jött a város Trópusi klímája. Csak a légkondicionált helyiségek voltak túl hidegek szegénynek.

A természet ereje és a karbantartás hiány eredményezi ezt jelenséget, amit a belváros legforgalmassabb sétálóutcájában fotóztam.

Amazonas

Címkék: venezuela lángos kolumbia amazonas orinoco

2010.10.03. 20:03

2010. szeptember 18.

Egy hete jöttünk haza a vízumszerző körutamról. Egyszerűnek ígérkezett, végül nem lett az.

Barátaink laknak Puerto Ayacucho nevű városban, ami a déli határ mellett van, és Amazonas állam (egy venezuelai "megye") fővárosa. Az Orinoco mellett fekszik, ott ahol az Orinoco határfolyó. Amazonas állam a nevét Amazoniához való közelsége miatt kapta, bár itt már nincs az Amazonas folyó, az Orinoco viszont igen, ami szintén tekintélyt parancsoló méretű.

Hajnalhasadás az Orinoco fölött

Ilyen kompok viszik át a buszt (ez még a buszút során van, itt még a folyó teljesen venezuelai területen folyik)

Ez a busz

A vidék néha sztyeppés, néha dzsungel. Itt éppen Ausztráliára hasonlít. És tényleg hegy méretű sziklák úsznak a vörös földben.

Megérkezésünk utáni nap át is mentünk Casuarito-ba (Kolumbia, motorcsónak vitt át), csakhogy tudtuk meg, hogy pár éve a két ország polgárai személyi igazolvánnyal is átmehetnek, és ezért a határon már nem pecsételnek. És amikor megkérdeztük a városban lévő irodát is, kiderült, hogy az egész megyében nincs pecsét, és így hivatalos határátlépés sem. Vicces volt a kolumbiai oldalon a rendőr azt válaszolta a kérdésemre, hogy ad-e pecsétet, hogy jobb is nekem ha nem kapok ottani pecsétet. :)

Az izgalmakra tekintettel egy ilyen "strandon" (ez is az Orinoco egy mellékágacskája) nyugtattuk meg magunkat.

Viszont nekem gyorsan el kellett hagynom az országot tekintettel arra, hogy már vagy 4 napja lejárt a 90 napos tartózkodási engedélyem. Fölhívtuk a San Cristobalban lakó barátainkat, hogy megyünk, és mentünk. Újabb kb 18 órás buszút, és elérkeztünk a nyugati határhoz. Otthagytuk a cuccokat a barátoknál, és még aznap mentünk tovább a kis határvárosba (San Antonio de Táchira), ahol végre kaptam kilépőpecsétet az útlevelembe. Átsétáltunk a hídon, ami a határfolyó fölött visz át, és beszereztem a belépőpecsétet Kolumbiába. Vissza San Antonióba, és kerestünk egy hotelt, mert kiderült, hogy aznap nem adnak kilépőpecsétet Kolumbiába. Csak másnap hagyhatom el az országot. Természetesen ez csak a hivatalos oldalra vonatkozik, mert mindenki úgy megy át a határon ahogy akar, nincs semmiféle sorompó, csak ha valami dolgod van a határőrséggel, akkor kell felkeresni az irodájukat. Ennek fényében Elluz egyszer sem pecsételt semmit, és mégis szabadon járkáltunk. Aznap este még átbuszoztunk Cucutába, a közeli kolumbiai nagyvárosba körülnézni. Elluz azt mondja hogy sokat fejlődött.

Így néz ki a határ. Több fotót a környéken nem mertem csinálni :) Azt mondják nagyon veszélyes hely.

Másnap végre vissza San Cristobalba a barátainkhoz. A Mama gyorsan elvitt minket az Indián Vízeséséhez. Azt mondják, hogy a hegyek között lakik egy indián szelleme, aki még mindig dühös, és hegymászókat szokott eltűntetni, akik aztán soha nem kerülnek elő. A vízesésnél minden esetre gondtalanul pancsoltak a népek a jéghideg vízben. (San Cristobal már az Andokban található.)

a mamával

és a vízesés

Otthon, hálából a vendéglátóinknak elkészíettem életem első krumplislángosát.

A vendéglátónk lánya

és a lángos

Mindent összevetve az út nem volt veszélyes, leszámítva a tromózis-veszélyt a buszon a 16-18 órás utak miatt, és hogy ellopták az esernyőnket az egyik buszon, viszont egy úttal bejártuk "Tolnát-Baranyát", és láttunk sok szép helyet az országban.

Vipassana

Címkék: venezuela meditáció caracas vipassana

2010.09.09. 00:58

2010. szeptember 5.

Meditációs elvonulásról jöttünk meg Elluz-szal tegnap. 10 napot csöndben és kvázi magányban tölt az ember és közben rengeteget meditál szigorúan az utasítások szerint. Sokan ismeritek, ez a vipassana elvonulás. Mi most résztvettünk egyen (én mint konyhai önkéntes, Elluz pedig meditálva), utána pedig pár nap szünettel még egyen. Ez az utóbbi egy kicsit másmilyen elvonulás volt. Az előzőnek egy második lépcsőfoka. A Mahasatipatthana Sutta-val való meditáció. Ez csak nyolc nap, de mivel csak régi meditálók vannak jelen, ezért mindig sokkal elmélyülősebb. Bevezetnek minket a filozófiába kicsit mélyebben. Jobban mint egy "sima" 10 napos elvonuláson. És valóban nekem segített megint csiszolni kicsit a meditációs technikán. Ahogy szokott lenni: amikor ott voltam alig vártam már, hogy vége legyen, amint vége lett, már szívesen folytattam volna egy méghosszabb elvonulással. :)

Itt vannak képek a vidéki központról:

A hegyek között van, nem messze Caracastól. Csodálatos természeti környezet, és szépen rendben tartott kert. Most van az esős évszak. Minden nap esett az eső valamikor, és sokszor voltunk felhőben.

A női ebédlőből felnézve látszanak a szállásépületek, és bal oldalon a meditációs terem teteje.

Ilyen a kilátás a férfi ebédlőből.

A meditációs terem férfi bejárata.

A meditációs terem belülről.

Halastó.

És itt van néhány kép a caracasi Tudományok Múzeumáról, ahol a heti meditációinkat tartjuk. A múzeum egyik folyosóján vagyunk, még csak ketten.

Családi blog

2010.08.26. 00:40

2010. Augusztus 25.

Egy másik blog oldalra rakok föl családi eseményekről szóló képeket. Ha érdekel nézd meg: cambur.blog.hu

Zöldhasú

Címkék: saláta euró venezuela dollár feketepiac

2010.08.26. 00:33

2010. Augusztus 25.

Eladtunk párezer eurót egy argentín építésznek. Ennek kapcsán találtuk ezt az oldalt: http://twitter.com/lechugaverde (megmondja mennyi éppen a dollár és az euró árfolyama a feketepiacon. A neve lechuga verde, ami zöld salátát jelent magyarul. Így mondják itt szlengül a dollárt. A grafika miatt érdemes megnézni. ;) (A képen egy jóltáplált Chávez árul salátát a piacon, 8 bolivárért. Ennyi a dollár árfolyama körülbelül.)

Metro Cable

Címkék: lanovka caracas mercal

2010.08.25. 23:44

2010. Augusztus 25.

Caracas szívében van egy domb, amin szégyen-szemre egy barrio foglal helyet. Nemrég készült el, egy lanovkát építettek rá, ami tömegközlekedési célokat szolgál. Nagy áldás ez ott. Ezt azóta tudom, amióta prászor esőben próbáltunk meg feljutni a mi barrio-dombunkra, és majdnem két órába telt a dugó miatt.

Nemrég ingyen nap volt. Elmentünk lanovkázni egy kört.

Legnagyobb meglepetésemre az egész annak a dombnak a gerincén halad, aminek a közelében laktunk először (régen, amikor kint laktam), az iskolában, még az intézettel. A kabinból láttam azokat az utcákat, ahova néha fülmentünk. A lanovaka azok között az épületek között halad el, amiket akkoriban kezdtek építeni, a "Mission Habitat" (szociális lakások) keretében. És láttam fentről a Mercal-unkat!!!  (ez annak mond valamit, aki járt ott. ;)

 

"Szociális" jóga

Címkék: jóga caracas pdvsa

2010.08.10. 19:39

2010. augusztus 10.

A nemzeti olajtársaság (PDVSA) fizet egy jógaoktatót, aki hetente háromszor ingyen jógaórát tart a belvárosban egy gyönyörű kertben. A hely egy szintén a PDVSA által fenntartott volt hacienda (majorság) Caracas belvárosában. La Estancia. Most kulturális missziót tölt be.

200-300 ember is összejön alkalmanként. Óra mindig van, még akkor is ha esik az eső. Señor Amadeo nagyon erős órákat tart. Nem tudom milyen stílus, de a képeken is látszik, hogy főleg fiatalok jönnek, mert bár csak egy óra, mégis mindig lucskosra izzadok közben. A fejére van szerelve egy mikrofon és azon át hangosítják ki a vicces instrukcióit.

 

Pepsi torony

Címkék: lenin torony pepsi caracas

2010.08.10. 17:03

2010. augusztus 10.

Ezt annak küldöm, aki tudja miről van szó. ;)

Eddig Caracas központjában állt három torony, amiknek a tetején reklámfigurák voltak. Így néztek ki:

 

 

 

 

 

Arra hivatkozva, hogy veszélyes, mert leeshet, most elbontják őket. Kiváncsi vagyok mikor kerül Lenin szobor a helyükre. :)

 

2010. július 11.

Az elmúlt hetekben folytatódott a betegeskedésem. Egy fura vírus ütött belém, mert középfül és arcüreg-gyulladásom is lett tőle. Ilyenek otthon nem szoktak velem történni. Még orvodhoz id kellett menni, úgyhogy most antibiotikum-kúrán vagyok. Azt mondja az egyik barát, hogy most élem a bibliai 7 csapást. A számítógéppel és a többi kellemetlenséggel együtt, remélem kezdem kimeríteni.

De közben az egyik hét végén azért voltunk egy kosztümös történelmi bemutatón.

Itt kezdtük, a városházán.

Ez Caracas szimbóluma, a pajzsot tartó (törpe-) oroszlán :)

Ez Simón Bolívar szülőháza. Ma a felhőkarcolók között.

Itt egy szúrósszemű Francisco de Miranda készül aláírni az ország függetlenségi nyilatkozatát a barátaival.

És megteszik. (állóképet formálnak, csak ezt a minimális mozdulatot teszik egy ütemre)

A gyászoló Doña Helena mesél...

A caracasi elit néhány hölgye mesélik egymásnak, hogy mikor utaznak végre a kultúrába, Madridba. Őket kíséri egy lakáj, és két idétlen túrista.

Hogy PC legyen, a két túrista a csellengő, és amúgy énekben a nyomorúságukat előadó rabszolgákkal és cselédekkel is lefotózza magát.

A nemes hölgy egy bezárt cipőbolt előtti árnyékba menekült.

A régi város főtere, a mai Bolivár tér.

És zárásképp, meglepetésünkre az egyik sarok mögül maga Bolivár ugrik elénk, és tart aktuális hazafias beszédet.

 

2010. július 19.

Az „arepa” egy a karib térségben tipikus étel. Kerek kukoricalepény, amit félig kettévágnak és megtömnek mindennel amivel csak lehet. De főleg hússal, sajttal, avokádóval, vagy éppen babbal. Egy ilyen, „teljes műsoros” ebéd (vagy éppen reggeli, mert annak imádják a leginkább), nem is olyan olcsó mulatság, ha az ember nem otthon csinálja hanem veszi, egy úgynevezett „arepera”-ban.

Namost mint tudjuk, Venezuelában szocializmus épül, mégpedig XXI. századi. Így kezd érthetővé válni a lenti képeken látható jelenség, az „arepera socialista”, azaz szocialista arépa-faló, ami jelenség nemrégóta látható Caracas utcáin. Külön közleményben láthatjuk az árkülönbséget egy burzsuj, kapitalista arepa és egy rendes, szocialista arepa ára között, bár kinézetre és ízre természetesen ugyanolyanok. Ez így is van rendjén, hiszen a szegény caracasi proletárok megérdemlik, hogy kis pénzükből jóllakjanak a megszokott arepájukkal. Ez tökéletesen egybe  is vág Chávez elnök számos hasonló törekvésével, hogy a nincstelen és bár elég nyomorult körülmények között, de mégis gyermeki nemtörődömséggel élő tömegeket ajnározza kicsit. És így megszületett a XXI. századi eklektika Dél-Amerikai példája: a hipermodern, szocialista gyorsétterem-lánc.

 

Belsvárosi hangulat

Címkék: caracas

2010.07.13. 17:02

2010. július 13.

Pár napja felújítás volt a lenti szomszédainknál. Leszedték a hullámlemez tetőt, kicserélik a wc-t és újrarakják a tetőt. Csatolok egy lesifotót, hogyan néz ki a ház belülről, meg az épületszerkezetek is látszanak, annak akit érdekel.

Az első munka

2010.07.11. 16:31

2010. július 10.

Tegnap megkerestem/tük az első keresetemet. Egy egyetemen néhány komunikáció szakos diák kibérelte a projektorunkat. (Ugyanis itthonról vittem egyet) Itt ez egy bevett dolog, hogy emberek bérbe adják egy-két órára, mert elég ritkaságszámba megy még mindig. Ez úgy megy én is megyek, viszek laptopot, és kezelem is a cuccot. Ők meg kisiskolás-korú cserkészeknek tartottak előadást a földrengésekről. Hogyan kell viselkedni. Caracas elvileg egy földrengéses zónában van, csakúgy mint az ország 80%-a. Itt az egyetemi diplomához nem kell idegennyelv tudás, de kell teljesíteni társadalmi szolgálatot. Az előadás és más aktivitások ennek a része volt.

Aztán az este hátralevő részén a belvárosban sétáltunk, ami egy kicsit fel van újítva. Aztán hazafelé menet észrevettem, hogy a táskám hátsó zsebéből kilopták a pénztárcámat. Szóval megtörtént az első... Csak egy nagyon kevés bolivár volt benne szerencsére és semmi más, mert a többi értékemet a zsebeimben tartottam (persze igazi értéket nem raktam volna hátra). De jó figyelmeztetés ez is. Nagyon ügyesen csinálta a zsebes, mert semmit nem vettem észre.

A tragédiák hete

Címkék: strand playa kultúrsokk caracas

2010.07.08. 16:24

2010. július 8.

A cím egy kicsit túloz, de tényleg nem a legszerencsésebb ez a hét. Az előző hét végén vipassana gyerektáborba mentünk. Két nap volt és nagyon jó kimozdulni a fővárosból. Igazából az előző héten kezdett kicsit rámtörni a kultúrsokk, ami várható volt. Most nem arról van szó, hogy nem értem mi történik körülöttem, hanem hogy nem tudok szabadon cselekedni, intézni a dolgokat, mint ahogy megszoktam otthon. Emögött a nyelv (rájöttem, hogy most már csak a műveletlen emberek beszédét nem értem, és ők azok akik az enyémet sem értik igazán), időleges pénzhiány (nem jó most az euro árfolyama), telefon hiány (és az internet is szörnyen működik) és biztonsági okok állnak (azt mondják nem jó egyedül közlekednem a barrioban). Ez a két nap helyrebillentett. Jót meditáltunk végre, és rájöttem (amit tulajdonképpen eddig is tudtam), hogy nem szabad egy nagy falatnak tekinteni ezt az itten álet-berendezkedést, hanem mindig csak a következő kis feladatra kéne koncentrálni, és akkor szép lassan "elfogy" a feladat.

Hétfőn aztán elmentünk strandra. Jött velünk Békeffy Robi, aki itt van 3 hónapra a PROUT intézetben, látogatóban tulajdonképpen, körülnézni, hogy milyen is ez az ország. Nagyon tetszett neki a tenger. Még a Caracashoz, reptérhez közeli strandon is látott szép halakat és még murénát is a búvárszemüvegével. Én viszont, hiába használtam a 20-as napkrémemet, rettentően leégtem. Még most is fáj. Gondolom, hogy párszor le is fogok hámlani. Így volt ez a legelső strand-látogatásomkor is. :) Úgy tűnik nem tanulok. Elluz meg mégbarnább lett.

A következő "tragédia", hogy Elluz unokaöccsétől (1 éves, Yhammil David) elkaptam egy jó kis náthás gebaszt. És elég erősen kijött rajtam. Szerintem az ismeretlen vírussal még nem tudok mit kezdeni.

Viszont tegnap előtt történt egy tényleg súlyosabb gond. Elluz anyukája a ház előtti lépcsőt locsolta föl slaggal. Aztán letette a végét, és lement elzárni. A cső ezt a pár másodperces időd használta ki arra, hogy szétrepedjen, és a víz 4-es távot legyőzve, egészen pontos célzással, szökőkútként bejöjjön a bejárati ajtó nyitott felső részén, és eláztasson mindent a könyhaasztalon. Az asztalon volt többek között bekapcsolt állapotban a laptopom, ami erre azonnal kiégett. Azaz, azt  mondják van még esély, és pár nap szárogatás után próbáljam meg újra, de én nem fűzök hozzá sok reményt. Egyszer már ez a szegény gép hasonló módon tönkrement itt Caracasban. Akkor még nem volt az enyém. Az ablakon bejövő eső égette ki. Akkor az USÁ-ba kellett küldeni garanciális javításra, és az egész alaplapot ki kellett cserélni. Most már persze nincs rajta garancia. Abban rménykedem csak, hogy a vinyóról le tudom majd szedni az adatokat valahogy. A tanulság az, hogy legyünk szerényebbek, és egy háztartásban egy számítógép elég (Elluz laptopja). Ami titeket - barátiamat - érint az ügyből, hogy sok fénykép ás sztori (például képek a mercalitóról) várt már a gépemen, hogy felrakjam a blogra. Azokat most nem tudom felrakni.

süti beállítások módosítása